Radics Anikó- Blog - A Home és a kis család

2018. 4. 2. - Blog - Történések

A Home és a kis család

A Veganeeta projektről szóló bejegyzéseimet mindig úgy kezdem, hogy… nehéz szavakkal kifejezni. A hagyományokhoz ragaszkodva most is így teszem.

…nehéz szavakkal kifejezni. A megnyitó óta csak ülök, és próbálom összeszedni a gondolataimat, összeszedni egy kis batyuba az érzéseimet, hogy lezárjam ezt az időszakot. Meghatározó három hónap volt ez az életünkben. Egy olyan komplex projektet bonyolíthattunk le, ami bármennyire összetett is volt, semmilyen nehézség sem volt benne. Még a kevés óraszámú alvások is feltöltöttek, mert tudtam, hogy valami iszonyatosan nagy értéket teremthetek olyan embereknek, akik iszonyatosan értékesek. Ez az Árvai család. Az egész család, igen. Anitán, Gerin, a kis manóikon, Anita apukáján, anyukáján és mindenki máson keresztül. Mindenkinek óriási lelke van, emiatt született meg ez a kis csoda. Annyira fura, hogy megnyitó óta mások által közzétett posztokban is ez a szó tűnik fel… azt hiszem ez nem véletlen. Amíg nem tértek be a helyre, talán nagy szónak hangzik ez. Amint viszont beléptek az ajtón és megérzitek az atmoszférát, majd Anita odamegy hozzátok azzal a mosolygós kis arcával, akkor megértitek Ti is.

No, de, kezdjük az elejéről. Anita november végén Instagrammon (!), szinte teljesen ismeretlenül írt nekem egy levelet, hogy van itt egy projekt, örülne, ha én is részt vennék benne.  Már az első telefonhívásunk rettentően különleges volt, úgy beszélgettünk, mintha évek óta ismernénk egymást. Megbeszéltük, hogy az én kezemre lesz bízva a Home logója és étlapja. A karácsonyi időszak és sürgi-forgi miatt azonban ezzel még egy ideig várnom kellet, azonban januárban elkezdtem az egész megálmodását. Kicsusszantak a kezemből azok a logók… mintha mindig is benne lettek volna, és csak arra vártak, hogy végre a kezembe vegyek egy ceruzát és papírra vessem őket. Nagy nehezen kiválasztottuk az igazit, de a többit sem dobtuk el. Azóta már kint díszelegnek a Home falain.

A logónál és a névjegykártyánál nem álltunk meg. Köszönöm Anitáéknak, hogy minden más arculati anyagot is mi készíthettünk el… hálásak vagyunk. Huba újratervezte az egész blogot, nemsokára pedig a Home honlapja is elkészül. Én eközben ott próbáltam Anitáéknak segíteni, ahol csak tudtam, remélve, hogy egy pici terhet is le tudok venni a vállukról. Majd az utolsó hetekben jött a legnagyobb hajtás, mégis a legnagyobb nyugalomban készítettem el a Homenak az összes papíralapú kis dolgát. Pár nap alatt leillusztráltam az étlapokat, összeszerkesztettem mind a 18-20-at. Elkészültek a megnyitó anyagai, az étlapok, a belépők. Megfestettem az összes logót, megalkottam a tésztamatricákat, a jegyzettömböket. Nyomdákkal, és mindenféle más közreműködővel telefonálgattam. A Veganeeta Home nem kaphat boltban megvehető kötelező-táblákat… Home dizájnhoz méltóan megszerkesztettem hát azokat is. Közben megálmodtuk a csodás csipeszeket, amiket az étlapon láthattok, és nagy nehezen bezsebeltük őket. Az utolsó napokban megfestettem az asztalszámokat és az óriási táblákat, amiket a pultnál felnézve láthattok… csodás éjszakai órák voltak azok! Anita, Huba és én hajnal 3-ig érthetetlen okokból kifolyólag abszolút éberen, álmosság és fáradtság semmi jelét nem mutatva sertepertéltünk, beszélgettünk, tettünk-vettünk.

Másnap eljött a főpróba, a családi nap estéje. Nem tudtuk visszatartani a könnyeinket… Ott állt egyben, elkészülve a Home, és megtelt emberekkel. Virágzott, és nem csak a csodás orchideák miatt. Az asztalos persze még akkor is felfúrt két polcot… mert a Home elkészítésében ilyen csupa-alázat emberek vettek részt. Este pedig órákon keresztül csak beszélgettünk… Istenem, annyira jó volt!

Elsején felkeltünk 5:40-kor, hogy 9:45-re, kicsivel a nyitás előtt ott lehessünk, és láthassuk a csillogó szemeiteket… igen, nektek Veganeetások. És, hát jobban csillogtak, mint a csillagok! Csodálkoztatok, ámultatok, bámultatok. Én megpróbáltam a háttérbe vonulni, és nem zavarni titeket, de azért közben figyeltem ám! Huba pedig kamerát ragadt, hogy megörökíthessük Nektek a nyitás pillanatait. Megismerkedhettem tunki-tunki Kingával és Kristóffal is, amiért olyan hálás vagyok, csodás emberek Ők is. Már alig várom, hogy legyen egy kis időnk egymásra, és leülhessünk a Homeban beszélgetni egy finom valami mellett! Olyan kedves volt mindenki, még a kis zsemleszínű kutyus is, aki hol letáborozott a lábamnál, hol pedig a fotelben irtó aranyosan pihent. Keressétek a videóban és fogadjátok szeretettel… Huba is azzal készítette Nektek! : )

Na, hány embernek lábadt könnybe a szeme? : )

Akkor most meg kellene írnom a bejegyzés végső sorait. Hú, nem könnyű! De azt hiszem megvan egy mondattal. Anitám, Árvai család, Home, köszönöm, hogy a családunk lettetek!


Az előző Veganeetás, logókészítős bejegyzésem itt tudjátok elolvasni:
https://radicsaniko.hu/2018/01/29/dolgos-napok-veganeeta-logoja/
A videót pedig itt tudjátok megnézni:
https://www.youtube.com/watch?v=1P2hhyREETU&t=2s

Instagram oldalam: https://www.instagram.com/radics_aniko_illusztraciok/
Facebook oldalam: https://www.facebook.com/radicsanikoillusztraciok/

Huba, hálásan köszönöm neked mindazt, amit ezért az egészért tettél!

Ha tetszett az írásom, akkor itt böngészhetsz tovább.

További bejegyzések

Bemutatkozok neked! : )

Rólam